3. - Bevezetés III.

Teltek a napok, hónapok, évek. Minden évben elmentem ugyanabba a táborba, de Őt sose láttam ismét. De nem felejtettem el. Mindig eszemben volt a barna szeme, amivel egyszer rám nézett.

Hiába nőttem, hiába lettem érettebb, talán az érzés kicsit tompább lett, hiszen nem találkoztunk. De nem múlt el sose. 

Aztán kiderült, hogy az ő apja és az enyém, elég jó barátok. Üzleti dolgokat szerveznek együtt, azonban messzebb laknak, így nem találkozhatunk. A bátyám pedig személy szerint ismerte őt, ugyanis mind a ketten fociznak, és volt már, hogy meccseztek. Csak én maradok ki ebből. Én, akinek fontos lenne.

Anya, akivel mindent megbeszélek, azt mondja, hogy ne bánkódjak, nekem még úgy is a tanulással kell foglalkoznom. Nincs időm fiúkra. És az élet úgy is úgy fog alakulni, ahogy annak lennie kell. És bíztam benne. Elfogadtam, mert igaza van.

Lassan kijártam az általánost, 8.-os voltam. Egyre több volt velem a probléma. Lázadtam (persze elfogadható keretek közt), beszóltam a tanároknak, és nem tanultam. Ami nagy hiba, hiszen 8.-ban elég sok minden múlik ezen. Inkább a neten lógtam, és beszélgettem a táborban megismert egyik nagyon jó barátommal, Cilivel. Ő más táborokban is volt már, ugyanazon a helyen, és mesélte, hogy van egy nagyon jó baráti társasága, amiben - nagy meglepetésemre - Ádám öccse is benne van. Ákos. Rögtön elterveztem, hogy mostantól én is járni fogok abba a táborba. Hiszen ha az öccsét megismerem, akkor a bátyját is, nem? Különben is, egyszer láttam az öccsét is, aki nagyon szimpi. És Cili elmondása szerint nagyon jó fej. Remek. Sinen vagyunk.

Aztán hirtelen Cili olyat csinált, amit soha nem fogok neki megbocsátani. Amiért hatalmasat csalódtam benne. És amivel elrontott mindent.